Az újabb modern technikák a fogászatban

Az újabb modern technikák a fogászatban! Napjaink új technikai kihívásait a fogászati szakma is igyekszik követni, mind a diagnosztikában, mind a terápiában használatos anyagok és eszközök terén. Talán a legszembetűnőbb az igény a páciensekben (és természetesen a fogorvosokban is) az olyan fogpótlások iránt, amelyek mind esztétikailag, mind funkcionálisan felülmúlják az eddigi évtizedek során megszokottakat.

fogorvos-modern-technikak

A másik szempont, olyan fogpótlást készíteni, amelyekkel minimális károsodást okozunk a meglévő fogakban. Gyakran hallom, hogy a páciens azért nem akarja pótoltatni a foghiányát, mert ahhoz két (vagy több) egészséges fogat kellene lecsiszolni, tulajdonképpen „feláldozni”. Az ő szempontjából ez igaz is lehet, azzal a kiegészítéssel, hogy sajnos már egy fog hiánya is veszélyezteti az egész fogazat, mint rágóapparátus helyes működését, tehát meg kell találni azt a módszert, amivel már egyetlen fog hiányát is úgy tudjuk pótolni, hogy mérlegelve az előny-hátrány kérdését, közösen a pácienssel együttműködve a fogorvos a legoptimálisabbat tudja választani. Tehát messzemenően nem csak esztétikai szempontokról van szó. Forradalmian új lehetőségeket teremtett egy új anyag a cirkónium-dioxid felfedezése, melynek lényege, hogy erre az alapra rétegzi a fogtechnikus a porcelánt a korábbi hagyományos fémötvözet helyett. Ezzel egyrészt gyönyörű esztétikai eredményt lehet elérni, másrészt kiküszöbölhetők a fémnek egyéb hátrányai is, mint pl. sötét fémszegély az ínyszélnél, nem is beszélve a fémallergiáról, amiből sajnos egyre többet észlelünk. Nagy előnye, hogy a teherbírása is pompás a cirkónium fogpótlásoknak, tehát több tagú hidak készítésére is alkalmas, amellett mikroszkópikusan is nagyon pontosak köszönhetően a bonyolult, de nagyon precíz technikának. Sajnos még nem sok fogtechnikai labor dicsekedhet vele, hogy el tudja készíteni. Egyetlen hátránya a viszonylag magas ára.

fogorvos-uj-technikak

Tovább tökéletesíthető a technika olyan számítógép vezérelte eljárással, mikor a kialakított fogüregről, vagy lecsiszolt fogról egy kamera „vesz mintát” és ez alapján készíti el („faragja ki ) szintén egy számítógép vezérelte berendezés a rendkívül pontos fogpótlást. (CAD-CAM eljárás). Ne felejtsük el, hogy az igen nagy üregekkel bíró fogak ellátása is tulajdonképpen fogpótlásnak számít, sokkal tökéletesebben és tartósabban elláthatók az úgynevezett betétekkel (inlay, onlay), mint tömőanyaggal. A betét is készülhet aranyból, porcelánból, illetve újdonság egy Gradia nevű anyag, amely egy kompozit, kerámiaszemcsékkel dúsítva és ötvözi a műanyag és a porcelán előnyös tulajdonságait mint esztétikailag, mind mechanikailag.

Az esztétikai igény további kielégítését szolgálják az egyre tökéletesedő anyagokkal és eszközökkel végzett fogfehérítő eljárások is. Ezeknek is ma már több fajtája közül választhatunk, a vezérlő elv talán nem is a végeredmény, mert szinte mindegyik eljárással igen szép fehéredést lehet elérni, hanem inkább a pénztárcánk adta lehetőségek, valamint a rá szánt időnk. A legkevésbé időigényes, viszont a legdrágább megoldás a fogorvosi rendelőben néhány óra alatt elvégzett fogfehérítés, amikor egy speciális lámpával aktiválják a fogakra felvitt fehérítő anyagot. Az úgynevezett „otthoni” fogfehérítésnek az a formája maikor egy –fogtechnikus által készített – sínbe helyezi a páciens a zselét és azt helyezi fel a fogaira néhány órára (általában éjszakára) több napot vesz igénybe (általában 10-14 napig tart), nem kényelmetlen, valamivel olcsóbb. A fogfehérítő anyagot ebben az esetben is a fogorvos adja és kontrollálja a folyamatot. A harmadik eset amire a fogorvosnak nincs rálátása, a kereskedelemben kapható különböző zselék és lakkok, én személy szerint nem ajánlom laikus módon történő használatukat, hiszen a fogfehérítés során is felléphet pl. fogérzékenység, aminek kezelése orvosi feladat, valamint a fogfehérítés előtt is vannak különböző fogorvosi teendők a szájban az optimális eredmény elérését segítendő.
A pontosság a diagnosztika területén is fontos és a számítógép, illetve a modern képalkotó eljárások itt is helyet kapnak, mint az orálkamera és a hagyományosnál kisebb sugárdózissal működő, részletgazdagabb képet adó digitális röntgen. Elsősorban a fogbeültetés és a különböző sebészeti technikák, sőt a fogszabályozás tervezését segíti a 3D CT, mint képalkotó eljárás, amivel 3 dimenzióban tud a fogorvos tervezni az állkapocs területén.

Az esztétikum mellett azonban forradalmian új módszerek kerültek előtérbe a gyógyítás területén is.
Mindig is kritikus terület volt a fogászatban a gyökérkezelések kérdésköre, hisz korrekt kezelés ellenére is ezek a fogak gyakran viselkedtek „időzített bombaként” és okoztak panaszokat akár a kezelés során, akár évekkel később. Magyarázata lehet ennek a jelenségnek az, hogy a fogak gyökércsatornája sosem egyenes (amit tűkkel fel tudunk tárni, bár ma már a gyökércsatornák tűkkel való feltárását és tágítását is a legkorszerűbb módon gépi eljárással végzik), hanem szerteszét ágazó, amit hagyományos eljárással nem tudunk elérni. Egy új technikával azonban ezek a kis mellékcsatornácskák is sterilizálhatók és tökéletesen lezárhatók. A Depotphoresis nevű eljárás során egész pici elektromossággal rézionokat vándoroltatunk a fogban és egy tömör csapadékkal záródik le a csatornák gyökércsúcsi vége. A kutatások szerint az így ellátott fognak szinte minimális az esélye, hogy később gócként viselkedjen, illetve az a tapasztalat, hogy a gócos fogak is meggyógyíthatók az esetek jelentős részében és kikerülhető a műtéti eljárás.

Szeretném még megemlíteni a – már nem annyira új, mint inkább hasznos- lágy laser technikát, sebgyógyulást serkentő, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatását kihasználva szinte nincs olyan területe a fogászatnak, ahol ne lehetne „bevetni” az eszköztárba. A sebészet területén ennek párja a nagyfrekvenciás radiosebészet, mely sok szempontból finomabb vágást, jobb gyógyulást ad, mint a hagyományos sebészi technikák.

Nem lenne teljes a felsorolás, ha nem kerülne említésre a -ma már szakértő kezekben rutin eljárásnak számító- beültetéses (implantációs) fogpótlás, mely igen nagy segítség nemcsak 1-1 fog hiánya, hanem teljesen fogatlan száj esetén is. Újabban előtérbe kerültek a foghúzás után azonnal behelyezhető, valamint azonnal terhelhető implantátumok is természetesen megfelelő indikáció alapján.
A modern csontpótló anyagoknak és különleges sebészeti módszereknek (pl. sinuselevatio – mikor a melléküreg alapját sebészi úton megemelik, hogy helyett csináljanak a csontpótlásnak amibe az implantátum kerülhet) köszönhetően ma már olyan szituációkban is lehet sikert elérni fogbeültetésel, amelyekben még nem is olyan régen kudarcot vallottunk. A kutatások által folyamatosan tökéletesítik az implantátumok felszínét, formáját, hogy minél gyorsabb és tökéletesebb lehessen a befogadó csont és a csavar közti összeköttetés, aminek során a csont szinte összenő az implantátum felszínével.

A fogágybetegségek terén is alkalmazunk új eljárásokat, részben a diagnózis felállításában (pl. baktérium tenyésztés, genetikai vizsgálatok), részben a terápia során (pl. sebészi technikák csontpótló anyagokkal, új tapadás kialakulását segítő gyógyszerekkel ).
Egy szintén nemrégiben alkalmazásra került új anyagcsoport a merevítőrostok érdemelnek még említést, melyek a nagyon erős üvegszálhoz hasonló szalagok, főleg mozgó fogak megtámasztására, vagy pedig 1-1 fog pótlásának a rendelőben történő direkt megmintázása során használatosak.
A fogszabályzás során mindig kérdéses volt a fiatalok körében, hogy miként lehetne esztétikailag „láthatatlanná” tenni a fogszabályozó készüléket a szájban. Erre kínál megoldást az a technika, amikor a rögzített készüléket a szájpadlás, illetve a nyelv felőli oldalra helyezik föl, valamint a porcelán brackettek elterjedése is.
Reméljük az évek során egyre gyarapszik majd azon eljárások sora, amivel fogainkat szebbé és egészségesebbé tehetjük. Forrás: Fogorvos-ok.hu weboldal dr. Szabó Beáta